7 kedvenc idézet egy kedvenc könyvből
Sziasztok!
Ezúttal most Aurora A Lélekdoboz című könyvéből hozok Nektek néhány idézetet. Ajánlót már írtam róla, akit érdekel el tudja olvasni a blogon, vagy itt a fenti címre kattintva.
Jöjjenek az én kedvenc részeim 🙂
„– De szerintem kezdjük egy egyszerűbb érzéssel! Ilyen mondjuk a boldogság. Amikor az ember úgy érzi, a fellegekben jár.
– Hideget és oxigénhiányt érez? – kérdezte Zima ártatlan naivitással.
– Nem teljesen – csóválta a fejét a kislány, nagyokat kuncogva Zima észjárásán, de már rá se kérdezett a második szó jelentésére.”
„– Kardot kell szereznünk – mondta a kapitány. – Ha a helyiek megtudják, hogy kicsináltam a törzsfőjüket, zabosak lesznek.
– Tudtommal a vadak nem termesztenek zabot – pillantott rá Zima ártatlanul. A kapitány összevonta szemöldökét, mire a nő megmagyarázta. – Ahhoz, hogy valaki zabos legyen, kell zab is.”
„– Ezért inkább hazudik? – Én nem hazudok – komorult el a férfi tekintete. – Én csak… nem akarom kihúzni a gyufát.
– Miért is akarna tüzet gyújtani? A drágakövek elegendő fényt adnak.”
„Végigsiklottak a nő szépséges arcán, aztán a homlokán álltak meg. Ahol egykor kemény volt vele, most szokatlanul érzéki. – Sajnálom, hogy főbe lőttelek.
– Mérges voltál – mentegette őt a nő.
– Ez nem mentség! – húzódott oldalra a férfi ajka keserűen.”
„– Amiket már korábban mondtam neked: a szeretet, az öröm, de ugyanúgy a szomorúság, a félelem és minden más is. Ez az ékszerdoboz veled együtt változik, emlékekkel telik meg, és azt hiszem, a lélek is ilyen. – A kislány fülig pirult, mivel észrevette, hogy mindenki őt bámulja. Újra a füle mögé tűrte rakoncátlan, szőke tincseit. ”
„– Köszönöm.
– Mit? – vonta össze a szemöldökét a kapitány.
– Hogy én adtam neki lelket, de te töltötted meg érzésekkel.