Marosi Nikolett – Szakadék
Csak hiszed, hogy kommunikálsz
Sziasztok!
Marosi Nikolett könyvéről hoztam nektek ajánlót és pár részletet. Még áprilisban olvastam ki, egy utazás alkalmával. Nagyon mély és elgondolkodtató írások vannak a kötetben és bár lassan olvastam őket, sokszor meg is álltam egy-egy után és volt hogy abba is hagytam az olvasást, mert úgy éreztem ezt még emésztenem kell, nem lenne illő tovább olvasni és egy másikra rátérni, még így is azt érzem, hogy gyors voltam.
Fülszöveg:
„Bevallom, kicsit féltem, hogy nekem kell véleményt mondanom, ajánlást írnom a könyvről, hiszen nehéz elfogultság nélkül úgy, hogy a mindennapjainkat együtt töltjük Nikivel. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Szakadék a szemem előtt született meg. Naponta belekóstolhattam egy-egy versbe, írásba, bár volt, ami még előttem is titok maradt. Talán nem is értettem mindennel egyet és mások is lesznek így, de nem is kell…
Ebben a könyvben a ma embere végre tükörbe nézhet, s gyakran meg is látja magát benne, de valljuk be őszintén, ezt nem szívesen ismerjük el.
Bátran ajánlom az írásokat azoknak, akik szeretnek elmélkedni az élet nagy dolgain, szeretik a szép, mélyreható verseket, akik mernek és tudnak önállóan dönteni, és azoknak is, akik ezt még csak most tanulják…”
Kiss Zoltán
Dalszerző
Borító: Marosi Nikolett és Gál József
Szöveggondozás: Gál József, Orbánné Vidéki Márta
Nálam: 5/5
Ez a kötet szó szerint mindent tartalmaz, magát az életet. Az emberek életét. Mindenki fog benne találni olyan verset, írást, ami az övé. Lehet, hogy nem mindennel fog egyetérteni, vagy együtt érezni, gondolni, de biztosan lesz egy olyan, ami az övé.
Van benne szó érzésekről, szerelemről, magányról, vallásról, politikáról, igazságról, szülőségről, másságról. Mindegyik írás őszinte, nyers, nem kertel, tükröt tart.
Volt, amit nem volt jó érzés olvasni, nehéz volt, fájt, és persze volt, ami melengetett és körbeölelt. Pont mint az élet vagy mint mikor önmagunkkal nézünk szembe.
Mindenkinek tudom ajánlani elolvasásra egyszer, de inkább többször, mert ezen versek, írások megérdemlik, hogy többször is elolvassuk és értelmezzük őket vagy csak élvezzük.
Kedvenc részek:
„Mondanivalóm tömérdek, szólhatnék talán
Tollam sebesen ír, de tinta csupán
Ordítanék, kiáltanám, mit lelkem diktál
De némaságba burkolózom, szívem sarokban áll. „
részlet a Némaságba burkolózom című versből
„Mennyi az elég
Élünk és halunk
Nem mi döntünk
Meddig maradunk„
részlet a Nincs idő című versből
„Változom én, változz te is, s velünk a világ
Hallgass meg, és meghallgatlak, majd lépjünk tovább
Érzem, hogy közös a cél, csak az eszköz hiánycikk
Nagy közöttünk a szakadék, és a híd hiányzik„
Részlet a címadó versből, a Szakadékból
falakmögött