Irvin D. Yalom – A terápia ajándéka
Nem az első Irvin D. Yalom könyv, amit olvastam ezért a bejegyzés végére összeszedtem egy rövid kis listába az általam eddig olvasottakat téma szerint.
Fülszöveg:
Irvin D. Yalom negyvenöt évnyi praktizálás után összegyűjtötte leghasznosabbnak bizonyult terápiás módszereit, hogy ekképp járuljon hozzá pályakezdő kollégái szakmai fejlődéséhez. Nyíltan és szinte zavarba ejtően tárja elénk saját kétségeit, botladozásait éppúgy, mint briliáns megoldásait. Eszmefuttatásai a laikus olvasó számára is érthetőek, sok az esetleírás, a gyakorlati tanács. Az írásokon átsüt emberszeretete, empátiája, toleranciája, hitelessége és bölcsessége. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és terapeuta kapcsolatának buktatóiról vagy a szexuális kapcsolat létesítésének tilalmáról. A sokat tanult és sokat megélt terapeuta lényegesen többet enged meg magának a páciens-terapeuta viszonyban, mint tapasztalatlanabb kollégái. Laza és magabiztos, dörzsölt és érzékeny. Tanácsait pácienseknek és terapeutáknak egyaránt érdemes megfontolni.
Nálam: 5/5
A könyvben bemutatott esetek Irvin D. Yalom valós esetein alapulnak, természetesen apróbb részletek megváltoztatásával. Ennek ellenére a történetek életszerűek és hitelesek maradnak, így az olvasó könnyen azonosulhat a szereplőkkel és a bemutatott helyzetekkel. Ezt már a korábbi köteteiben is nagyon szerettem, ahogy azt is, hogy nem csak a páciens problémái kerülnek központi szerepbe, hanem mellette megjelennek a terapeuta saját érzései és kételyei is, amelyekkel kénytelen szembenézni.
Mivel én is jártam különféle szakembereknél, és akadtak rossz tapasztalataim is, mindig is érdekelt a másik oldal. A szerző már az elején szimpatikus volt számomra, mert nyíltan felvállalja saját gyarlóságát, és nem helyezi magát piedesztálra. Beenged a belső világába, megmutatja, hogyan néz szembe saját dilemmáival és korlátaival. Senki sem tökéletes, és ő ezt vállalja is. Ez a fajta emberség még közelebb hozza őt az olvasóhoz, és hitelességét is jól tükrözi.
Most, hogy én is a segítő szakma felé fordultam, még inkább tetszenek bizonyos nézeteit.
Ez a könyv tehát nem csak szakmabelieknek szól, hanem azoknak is, akik érdeklődnek az emberi lélek rejtelmei, a pszichoterápia működése és a személyes fejlődés iránt.
Irvin D. Yalom bemutatja, hogy a terápia nem egy egyirányú folyamat, hanem kölcsönös tanulás és növekedés, ahol mindkét fél gazdagodik a közös munkától. <3
Kedvenc részek közül néhány:
„A felelősségvállalás a terápiás folyamat nélkülözhetetlen első lépése. Amint az ember felismeri a saját szerepét problémái kialakulásában, arra is ráébred, hogy módjában áll – kizárólag neki – megváltoztatni a helyzetet.”
„Néha úgy érzem, olyan vagyok, mint egy idegenvezető, aki körbevezeti a pácienseket saját házuk termeiben. Izgalmas megfigyelni, hogyan viselkednek, amikor benyitnak szobákba, ahol korábban soha nem jártak, felfedezik, hogy egész szárnyak vannak, amelyek létezéséről sem tudtak, és ott rejtőznek hiányzó kincseik – bölcsesség, szépség és teremtőerő.”
„Valójában nem ritka, hogy a terapeuta kap segítséget a pácienstől. Jung gyakran írt arról, hogy csak a „sebzett gyógyító” tud másokon segíteni. Egyenesen azt állította, hogy a terápia abban az esetben a leghatékonyabb, amikor a páciens tökéletes gyógyírt kínál a terapeuta sebére; ha a terapeuta nem tud megváltozni, a páciens sem fog. A sebzett gyógyítók talán jobban átérzik a páciens fájdalmát; mélyebben és személyesebben vesznek részt a gyógyulás folyamatában.”
A könyvlista:
Egzisztenciális pszichoterápia: „Rollo May írja a könyvről: „Azt hiszem, ez a kitűnő könyv nemcsak a pszichoterápiát gyakorlók és a tanulmányozók, hanem minden klinikus számára alapművé válik. Sőt, hiba lenne csak szakmabelieknek ajánlani – mindenki, akit érdekel az, hogyan „működik” az ember, hasznos segítőt talál magának ebben a könyvben. Annyira olvasmányos, hogy alig tudtam letenni…”” (Rollo May kicsit túloz, szerintem nem volt annyira olvasmányos 😀 azért, aki nem jártas a témában, annak némi utána járással járhat, de ha nem így tesz az ember és átugorja a szakkifejezéseket, akkor is sok minden érthető és tanulságos mű lehet, de semmiképp nem ezzel kezdeném az ismerkedést.)
Halálról és életről: „Miután kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, Marilyn és férje, Irvin D. Yalom, a neves pszichoterapeuta elhatározzák, hogy közösen írt naplóban vallanak a közelgő véggel vívott küzdelmükről. Szívbe markoló írásuk az elválás és veszteség fájdalmáról, az élettől való búcsúzás méltóságáról szól, és arról, hogyan lehet úgy élni és szeretni, hogy visszatekintve semmit ne kelljen megbánni.”
Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek: „Ebben a könyvben tíz pszichoterápia története szerepel. Mind a tíz páciens az élet szokványos helyzeteitől szenvedett: egyedüllét, impotencia, migrén, szexuális túlfűtöttség, elhízás, hipertónia, szomorúság, emésztő szerelem, hangulatváltozások, depresszió. Mégis, a terápia folyamán ezen mindennapi problémák alapjainak kutatása a lét legmélyebb lényegét tartalmazó gyökerekhez vezetett.”
A magyar macska átka: „Ezúttal hat, részint saját klinikai tapasztalataiból merített, részint fiktív történetet írt, melyekben aprólékos részletességgel, magabiztos nyelvi kifejezőerővel mutatja be szereplőit, egykori pácienseit, akik nemcsak a terapeuta álmaiba és gondolataiba fészkelik be magukat, de az olvasó számára is emlékezetesek maradnak.”
Terápiás hazugságok: „A Terápiás hazugságok fordulatos pszichológiai krimi, melyben a szerző metsző iróniával vizsgálja tulajdon szakmáját. A pszichiáterek, derül ki belőle, korántsem olyan jó emberismerők, hihetetlenül könnyű átverni őket.”