J. M. Barrie – Pán Péter

Sziasztok!

Szerintem sokan ismeritek a mesét a kisfiúról, aki soha nem akart felnőni. 

Minden emberben van egy aprócska rész, aki újra gyerek szeretne lenni, vagy legalábbis élete során megfordult a fejében, hogy “de jó lenne újra gyereknek lenni”. Pán Péter azonban már gyerekként tudja, hogy ő bizony soha nem akar felnőni. 

J. M. Barrie könyve Pán Péterről bepillantást nyer, milyen lenne az élet, ha soha nem nőnénk fel és abba is, hogy a gyermeki képzelet mennyire gazdag, színes és ahogy felnőtté válunk ezt bizony nagyrészt elveszítjük. 

Elolvasva a könyvet inkább szól ez felnőtteknek, mint gyerekeknek szerintem, bár szokták mondani a gyerek úgy is annyit fog fel mindenből, amire neki épp szüksége van és amit elbír.  

Sok mindenről lesz szó most, igyekeztem kettéválasztani a dolgokat. Pár érdekességet az internetről összeszedtem, ezek nekem is új információk voltak, de nagyon tetszettek. Aztán írok majd bennem felmerülő kérdésekről, gondolatokról, aki nem akarja, hogy ledöntsek benne egy képet, vagy nem akar a könyv tartalmáról olvasni, ők már ne olvassák azt a részt, de ezt jelezni fogom. 

Érdekességek:

Először 1902-ben jelent meg a mi kis főhősünk J. M. Barrie A kis fehér madár című felnőtteknek szóló regényében. Később több színműt is bemutattak Pán Péterről és ezek egyike alapján írta meg az író  Pán Péter és Wendyt. A Pán Péter a Kensington Parkban című regény pedig a A kis fehér madár egy részét átdolgozva született meg. 

A képen látható könyvben ez a két történet található meg. Az utóbbi volt az első és aztán következett Pán Péter és Wendy. Amikor olvastam kicsit zavaros is volt, hogy a kettőnek mi köze egymáshoz. Hogy jutunk egy a Parkból Sohaországba, de így utána olvasva a dolgoknak világosodtam meg, hogy nincs kapcsolat. 

Számos film, mese, színmű, könyv készült belőle, ahol különböző korúnak, külsejűnek ábrázolják, J. M. Barrie ilyen téren teljesen ránk bízta, hogyan is képzeljük el Pán Pétert. 

Egyébként nagyon kíváncsi lennék az eredeti A kis fehér madár című regényre, mennyiben különbözhet az ettől a gyerekeknek szóló verziótól.

Újabb érdekesség, amit az interneten találtam A kis fehér madárban Pán Péter azért tud repülni, mert részben madár, hiszen minden újszülött először madár. Pán Péterben már azonban tündérpor segítségével tud csak repülni, állítólag ez azért volt szükséges, hogy belekerüljön a gyerekeknek szóló verzióba, mert az előadások után a szülők megkérték, hogy írja bele, ugyanis több gyerek is megpróbálkozott a repüléssel.  

Most pedig az a rész jön amiben spoiler és „világmegdöntő” gondolataim lesznek 😀 egy vonnal jelezni fogom ha elmúlt a veszély és olvashatsz tovább 🙂

Első kérdésem rögtön az volt, hogy tényleg olyan tündéri ez a kisfiú, mint ahogy azt a mesékben gyerekként láttam? Többek között ezért is kezdtem el olvasni a könyvet, hogy erre választ találjak. Kitabu.hu oldalán láttam erről egy nagyon szuper bejegyzést, ezért nagy köszönet neki. 

Nem, nem az. Határozottan nem tündéri. 

Rengeteg olyan részt bejelöltem a könyvben, ahol ékes bizonyítékot kapunk, hogy Pán Péter önző, figyeleméhes, énközpontú, makacs, nem érez félelmet, (még a haláltól sem fél), gyilkos( igen hullákat hagy maga után). 

 “ – Milyen okos vagyok! – kiáltozott megrészegülten.  – Jaj, milyen nagyon okos! Kellemetlen bevallanom , hogy ez az önteltség volt Péter egyik leglenyűgözőbb tulajdonsága. “

“Péter sokszor ment el otthonról egyedül, és amikor hazatért, sosem lehetett tudni, hogy része volt-e valamilyen kalandban. Lehet, hogy azért nem elítetette, mert már el is felejtette, aztán amikor valamelyik gyerek sétálni indult, hamarosan ráakadt a hullára. “

Semmitől sem retten el, hogy célját elérje, pl éhezteti az Elveszett fiúkat, hogy ne nőjenek fel és mindig beférjenek az otthonukhoz vezető nekik kifaragott kis lyukba. 

Pán Péternek amúgy két sarkalatos pontja van, az egyik a felnőtté válás, a másik az édesanyák. Így akárhányszor szóba kerülnek ezek, mindig dühös lesz és szomorú. Mindent elkövet, hogy sose nőjenek fel és legyen egy édesanyja, akire mindennél jobban vágyik, akkor is ha ezt végig tagadja. 

“ – Gyorsan Csingi!  – suttogta.  – Zárd be az ablakot, reteszeld el. Úgy. Most az ajtón kell kiosonnunk. Amikor Wendy ideér, azt hiszi majd, hogy az édesanyja kizárta. “

Egy világ dőlt bennem össze, hogy Csingiling is egy kis féltékeny, rosszindulatú, hisztis tündérke 😀

“Nem tudom, hirtelen támadt-e Csingi fejében az ötlet, vagy már útközben is tervezte, de most kiröppent a kalapból, és végzetébe csalogatta a kislányt.”

A világ amelyet az író felépített tele van varázslattal, felnőttként olvasva arra vágyom, hogy én is részese lehessek. Jól mutatja be, hogy a gyermeki fantázia mennyire végtelen és ezt mi felnőttként, hogy veszítjük el. Nagyon szép, megható részek vannak benne ezek megjelenítésére, mint Wendy felnőtté válása, vagy hogy a tündéreket látod-e vagy sem. 

Egy dolog nagyon idegesített a könyvben, hogy a felnőttek rettentő gyerekesen viselkedtek, sőt inkább az ostoba jelzőt használnám. Hiába olvastam ennek is utána, és találtam rá magyarázatot, mi szerint ez a felnőtteknek egy szatíra én mégsem tudtam Wendy szüleinek viselkedésén túllépni, mint a kutya abszolút dadusként kezelése, vagy az apuka kutyaólas megmozdulása. Lehet bennem a hiba, hogy ezeket nem tudtam értékelni 😀 

“Az egyetlen változás a gyerekek otthonában, hogy reggel kilenc és este hat között a kutyaház már nincs a gyerekszobában….Négykézlábra ereszkedett, és bemászott a kutyaházba….A kutyaházat Mr.Darlinggal együtt minden reggel betették egy taxiba, amely elfuvarozta az irodába. “

---

Nálam 5/5 teljes mértékben, mivel összességében tetszett a könyv, minden felnőttnek ajánlom, aki szeret utána olvasni gyerekkori kedvenceinek. 🙂

Úgy érzem nem mindent értettem még meg a könyvből, persze felteheted a kérdést akkor minek írok róla. Lehet rossz időben olvastam el, túl gyerek vagyok ehhez, vagy túl felnőtt, vagy még nem elég felnőtt, vagy már nem elég gyerek. Ki tudja 🙂 Majd pár év múlva kiderül akkor milyen következtetések fogok belőle levonni. 

Azért íme pár kedvenc rész is:

“De Salamonnak igaza volt – nincs második esély. Ez szinte mindenkire igaz. Mire az ablakhoz érünk, eljön a kapuzárás ideje, és a rácsok örök életünkre ott maradnak.”

“Minden gyerek megdöbben, amikor először éri igazságtalanság. Csak egy dologról hiszi, hogy feltétel nélkül jár neki, amikor hozzánk szegődik: hogy igazságosak leszünk vele. Ha aljasul elbánunk vele, attól még szeretni fog, de többé sosem lesz már ugyanaz a kisfiú. Senki sem heveri ki az első igazságtalanságot – Pétert kivéve.“

“Amikor az eső kisbaba először felkacagott, a kacagása millió darabra tört, és a darabkák ugrálva széledtek szanaszét. Így születtek a tündérek.”

“– Minden gyerek szereti a mesét, és nem csak a gyerekek. Mit gondolsz, miért építik a fecskék a fészküket az eresz alá?

– El sem tudom képzelni.

– Hát hogy hallják a meséket, amiket az édesanyák mesélnek esténként a gyerekeiknek. “