Robin O’Wrightly – Emlékkönny
Sziasztok!
Újabb magyar szerzőtől hozok nektek egy könyvet, méghozzá az Emlékkönnytárat.
Az írónőnek nem kevesebb mint 13 műve jelent meg több zsánerben is, így a bőség zavarában elveszve a tanácsát kértem, melyiket ajánlaná nekem elsőként, hogy egy kis ízelítőt kapjak belőle.
A javasolt könyv pedig, egy történelmi romantikus családregény, mely 100 évet ölel fel magában. El is fogadtam a javaslatot, mivel már korábban is olvastam a könyvről ezt-azt. Először is nézzük a borítóját.
A könyv fülszövege: cselekmény leírást tartalmaz, így mindenki ehhez mértem olvassa el 🙂
Az első világháború vége után két évvel, a gyűlölet és félelem káoszában szerelem bontakozik ki egy fiatal francia katona és egy falusi magyar leány között…
Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában, vagy elsöpri őket a történelem vihara?
Mitől válik mégis különlegessé ez a történet, ha egyszer a háborúban oly gyakori esemény övezi?
Vajon összehozható-e újra a viharvert, csonka család, és ha igen, hogyan, ha pedig nem, miért?
Hogy tudta meg a szerző ezt az egészet?
Mi lett volna, ha…?
És mi történt valójában?
A szeretet és a szerelem vajon tényleg mindent legyőz?
Erre a tömérdek kérdésre Robin O’Wrightly harmadik regénye, az Emlékkönny válaszol.
1920-tól napjainkig száz év pereg le, amelyben egy megrendítő családi legendárium tárul fel valós eseményeken alapuló, de mégis meseszerű formában.
A könyv célja a halottak hazugságból való megtisztítása, a lehetséges bűneik feloldása, és a megismert igazság kimondása.
Nagyon tetszett az a letisztult, egyszerű stílus, amiben a könyv íródott, tele szebbnél szebb megfogalmazásokkal és mégis olyan volt, mintha valaki csak nekem mesélte volna el a családja történetét.
Az elejétől a végéig izgultam a szereplőkkel ez részben köszönhető, hogy igaz történet alapján íródott, ilyenkor még jobban bele tudom magam élni a dolgokba és köszönhető annak is, hogy nagyszerűen volt felépítve a regény. Kerek 100 év története.
Egy francia katona, Jean-Pierre és egy magyar lány, Éva történetére épül a regény, mely generációkon ível át.
A két különböző nemzetiségű,nyelvi korlátok által akadályozott fiatal szerelme hova vezethet? A világháborúk, politikai, társadalmi rétegek közti akadályok, személyes döntéseik milyen tragédiákhoz vezetnek?
Az ő döntéseik milyen kihatással lesznek az utánuk következő generációkra?A 10-20 vagy akár 60 évig megőrzött titkok miként befolyásolják gyermekeiket, unokáikat, hogy saját döntéseiket meghozzák?
Ezen kérdésekre mind-mind választ kapunk, de még ennél sokkalta többre is.
Kedveltem a szereplőket, főként Jean-Pierre-t, Ginát, Simont és Olivért. De a többi szereplőre se tudnék rosszat mondani. Különböző személyiségek, különböző helyzetekben másként döntenek. Szerethetőek.
A könyvben történtek akár lehetnének a mi történeteink is, a valós életet mutatja be, és ettől rettentő közeli lesz a regény. Voltak részei amiken mosolyogtam és örömmel gondoltam rá, még több amin elszomorodtam. Lassan haladtam vele többnyire csak reggel és este olvastam, mégis szinte egész nap beette magát a gondolataim közé az olvasottak.
“A kis herceg”-es részekért pedig külön szívecske jár <3 imádtam, ahogy bele volt szőve.
Nem sok családregényt olvastam, de ez nagyon tetszett, nálam 5/5. Mindenkinek ajánlom, mert nagyszerű történet.
Az írónő oldalát itt találjátok, itt többet is megtudhattok róla és a könyveiről, érdemes szemezgetni, mert nagyon különbözőek a könyvei, így valószínűleg mindenki talál az érdeklődésének megfelelőt 🙂
https://www.robinowrightly.com
Könyveit pedig itt vásárolhatjátok meg, ezzel is támogatva őt és a kiadót is:
https://shop.konyvmogul.hu/robin-o-wrightly
Kedvenc részek:
“van, amit nem változtathatunk meg, írhatunk újra vagy törölhetünk ki az Emlékeink Könyvéből, akármennyire is szeretnénk. “
„Volt egy aviátor cimborám, ő mondogatta: felelősséggel tartozol azok iránt, akiket megszelídítesz. Érted, Olivier, amit mondok? – Nos hát… – Nem akarta nyíltan bevallani, hogy kevéssé fogta fel ezt a magasra sikerült metaforát. – Akkor megmagyarázom. Ha megszeretsz valakit, és ő is megszeret téged, azzal megszelídítitek egymást.”
„Ő civilben elég neves író volt. Éppen valami könyvet írt ifjaknak, tudja isten, miről, amiben róla, Moulinről akarta mintázni a főhőst. Ha mérges volt rá, csak lekishercegezte, mert tudta, hogy Jean-Pierre utálta, ha így nevezik. Hiába fenyegette függelemsértéssel és hadbírósággal, e két bajtársa előtt megszűnt a fegyelme.”
Egy hozzászólás
Visszajelzés: