Aurora Lewis Turner – A lélekdoboz
Ismét egy csodás és érdekes fantasy világgal találkozhatunk A lélekdoboz című regényben.
Aurora mindig csodás világokat teremt, ahogy tette ezt a Bolygókeringő és Az ikerlángbűbáj trilógiában, valamint A hatalom köve és Az istenek játéka című regényekben is, és ez itt sem történt másként, de érezhetően nagyon szerep jutott most a szereplőknek és fejlődésüknek.
Fülszöveg:
Nincs levegő.
Nincs fény.
Nincsenek érzések…
Csak halál és háború uralja a földeket, amióta ellopták és elfordították A Világ Kerekét. A Kerék eltűnt, egyedül Xí, egy nyolcéves kislány tudja, merre lehet. Hépíng, a Vörös Birodalom császára tolvajokból, gyilkosokból verbuvál köré csapatot azzal a céllal, hogy megkeressék és visszafordítsák a szerkezetet. Ha sikerrel járnak, megmentik a háború sújtotta világot. Ehhez viszont az aranyló Lepel mögé kell merészkedniük, amely gyilkos fenevadként zabálja fel a földeket és rajta az életet.
A Lélekdoboz az énünk legsötétebb és legmélyebb bugyrairól, az emberségről, a szabad akaratról és az önfeláldozásról szól.
Teljes fülszöveg a moly.hu oldalán.
Nálam: 5/5
Három birodalom földrészein kelünk át Létó, Xí, Zima, Jonah és Joe társaságában, hogy eljussunk a Lepel mögé, ami már felemésztette a világ többi részét. Nagyon tetszett, hogy a megmaradt három birodalom ennyire különböző megoldások felé ment, hogy elérjék céljaikat. Bevallom már az elején is a vörösek voltak a legszimbatikusabbak és ez a történet végére se nagyon változott meg.
De ami igazán tetszett a történetben azok a szereplők. Kivéve egy-két személyt 😀 mint mindig. Elég szedett vedett társaságot sikerült összerakni az elején, de már akkor éreztem hogy ez bizony jó lesz és így is lett. Az út során a szereplők egyre jobban megismerik egymást, ezáltal mi is őket. Néha úgy éreztem én is ott ülök annál a tűznél és hallom ahogy Joe és Jonah énekel és látom, ahogy Xí Zima haját fonja. Nagyon különböző személyiségek, sok-sok teherrel és titokkal. Még Xí is bizony.
A lélekdoboz bár érzelmes történet, a humorban sem volt hiány a történetben, aminek nagy részét Jonah és Joe szolgáltatta, valamint Zima tanulási folyamata és érzelem mentes, ám annál tényszerűbb megszólalásai.
„– Nem kell félni – próbálta Zima is nyugtatni őt. – A Vadonban több mint négyezer állatfaj él, de azok közül nagyjából kétszáz tudna megölni téged, és a mókus nincs köztük.
– Köszi, most aztán megnyugtattál – mondta a kislány gúnyosan, halálra vált képpel.”
Zima karaktere nagyon különleges hiszen teljesen érzelemmentes, ami sok kérdést felvet a történet során és annál több gyönyörű résszel szolgált. A végére a kedvenc részekhez beteszek néhányat, de aki nem szereti a spoilert az inkább nem olvassa el.
Xí karaktere üde folt volt a történet során hiszen ártatlansága mindig megmosolyogtatott. Jonah és Joe nélkül pedig el se tudnám képzelni az utat, ha egyszer nekem is útra kellene kelnem, biztosan beválasztanám őket útitársnak.
Létó kapitányt bár kedveltem, és főszereplő a történetben mégis kevésbé mozgatott meg. Lehet csak Lloyd (Bolygókeringő) és Jack (Az ikerlángbűbáj) még mindig elrabolták a szívem 😀
Összességében A lélekdoboz egy szuper történet, tele érzelmekkel és olyan gondolatokkal, amikre talán érdemes néhány percet szánni és nem csak elolvasni. Bár a történet nagyon olvastatja magát, hiszen egy szórakoztató fantasy történet, de annál mégis kicsivel több.
Kedvenc részek:
„Maga őrült, ha azt hiszi, összeállok ezekkel – fordult meg a férfi, hogy mutatóujjával a császár felé bökjön, s dühében megfenyegesse őt. – Őrült, ha azt hiszi, hogy egy öngyilkos csapat élére állok, ami valószínűleg el fog esni a következő utcasarkon. Őrült, ha azt hiszi, hogy béke köszönthet ránk az örök háborúban. – Akkor legyen! Őrült vagyok. De elkeseredett időkben elkeseredett tettekre van szükség.”
„– Kardot kell szereznünk – mondta a kapitány. – Ha a helyiek megtudják, hogy kicsináltam a törzsfőjüket, zabosak lesznek. – Tudtommal a vadak nem termesztenek zabot – pillantott rá Zima ártatlanul. ”
„– De szerintem kezdjük egy egyszerűbb érzéssel! Ilyen mondjuk a boldogság. Amikor az ember úgy érzi, a fellegekben jár.
– Hideget és oxigénhiányt érez? – kérdezte Zima ártatlan naivitással.
– Nem teljesen – csóválta a fejét a kislány, nagyokat kuncogva Zima észjárásán…”
„– Mi az a lélek?
– Nagyon nehéz megmondani. Azt mondják, olyan, mint az ékszerdoboz – nyújtotta ki a kezét a kislány, hogy Zima ujjai közé helyezze a dobozkát. – Benne van minden fontos dolog, ami csak kellhet, és állítólag nagyon törékeny.
– Miféle fontos dolog?
– Amiket már korábban mondtam neked: a szeretet, az öröm, de ugyanúgy a szomorúság, a félelem és minden más is. Ez az ékszerdoboz veled együtt változik, emlékekkel telik meg, és azt hiszem, a lélek is ilyen.
„– Köszönöm.
– Mit? – vonta össze a szemöldökét a kapitány.
– Hogy én adtam neki lelket, de te töltötted meg érzésekkel.
– Aludj! – mosolyodott el a kapitány a kislány bölcsességét hallva…”
„– Néha a legnagyobb jó szándék is olyan útra visz, melynek végén halál vár – pillantott Blackhart a folyóból kimászó kislányra. ”
Egy hozzászólás
Visszajelzés: