-
Megyeri Judit – Rózsakői rejtélyek 1.
Holttest az Ambróziában
Sziasztok!
Újabb könyvajánlót hoztam nektek, ezúttal romantikus-krimi kategóriában.
Először nem igazán tudtam elképzelni együtt a kettőt, főleg mivel imádom a krimit és hát a krimi az krimi, legyen benne nyomozás, hulla meg hasonlók. Voltam ezzel így, én. De aztán Megyeri Judit Rózsakői rejtélyek című könyve egyre többször jött velem szembe. Először kicsit féltem tőle, mert annyira nem vagyok oda a romantikus sztorikért mostanság, de elolvastam a Rózsakő kezdetek című novelláját. Egyből beszippantott az írónő stílusa és egy szuszra el is olvastam a novellát.
Következőnek nem volt kétség, hogy most már a könyv lesz a soros.
A könyvet imádtam. Izgalmas, vicces, romantikus volt egyszerre és mégis nagyon könnyed. Olvasás közben sikerült teljesen kikapcsolnom és a történettel együtt élnem. Az egész regény tele van csavarokkal, és még a csavaron is van egy kis csavar 😀
Viccet félretéve végig sikerült izgulnom és találgatnom egészen az utolsó oldalig és persze semmi nem úgy volt a végén, mint ahogy én azt kitaláltam menet közben. Így számomra egy olyan érzést és élményt nyújtott, amit Agatha Christie könyveinek végén szoktam érezni. <3
Mind a szereplők, mind a mellékszereplők nagyon jól ki vannak találva. Érdekes személyiségek és szívesen olvasnék még velük történeteket.
A krimi és a romantika tökéletes egyensúlyban volt számomra, kezdeti félelmem teljesen alaptalan volt. Egyik sem ment a másik rovására.
Nálam maximálisan 5/5 a könyv és mindenkinek szívből ajánlom, mert garantált kikapcsolódást nyújt.
A könyv fülszövege:
“Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok…
Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra.
Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak.
Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?”
Az írónő oldalát ezen a linken találjátok, nézzetek be hozzá:
https://www.facebook.com/megyerijudit
Itt pedig blogját, a link a könyvvel kapcsolatos cikkre mutat, ahol egy beleolvasót is találtok, ha még nem sikerült meggyőznöm:
https://megyerijudit.blogspot.com/2020/03/holttest-az-ambroziaban-rozsakoi
Több kedvenc részem is volt, de annyira belemerültem, hogy elfelejtettem jelölgetni 😀 de íme az egyik:
– „I find most of the human race extraordinarily repulsive. They probably reciprocate this feeling.” Bocs, csak angolul tudom, de idevágó idézet, nem gondolod?
– Az emberi faj legtöbb képviselőjét felettébb visszataszítónak találom. Az érzés valószínűleg kölcsönös – fordította le Flóra meglepetten a szavakat. – Te most tényleg Agatha Christie-t idéztél?
-
Viharváró
Várom a vihart, mit régen kettesben néztünk
A ház teraszán, egy régi széken ültünk.
A sötétben villám csapott mellénk
A boltozat mennydörgött felénk.
A természetet néztük, én kértem
Szerettem és veled nem féltem.
Várom a vihart, mert te jutsz róla eszembe
Az öledbe bújva, dolgos kezed a kezembe
Az éjszaka fénylik, reng az ég felettem
Rettegek. Ki van most mellettem?
Kinn állok, a természetet nézem
S közben emelkedik szívverésem.
Várom a vihart, pedig már nem vagy velem
A nehézségeket nélküled átvészelem.
Nehéz az élet a jelenléted nélkül
de tudom, újra velem leszel végül.
A ház ablakából a természetet nézem
Védve vagyok, mégis átjár a halálfélelem.
Várom a vihart, hogy újra lecsapjon
De addig is tudd, hiányzol, nagyon.
Érzem, a vihar már a közelben
Én újra gyerek leszed öledben.
A ház teraszán ülünk, a természetet nézzük
És újra szeretni fogom veled félelmek nélkül.
-
Bogáncs
-
Edgar Wallace – A Zöld íjász
Sziasztok!
Elég régóta várt már ez a könyv elolvasására. Mivel nagy Arrow rajongó vagyok így a cím egyből felkeltette az érdeklődésem. Természetesen semmi köze nincs a sorozatbeli Zöld íjászhoz, csak a ruha színe és az íj 😀
A történetben szerepet kap maga a Zöld íjász, egy detektív, egy újságíró, egy apa, egy lány, egy-két titokzatos személy, pár baljóslatú figura, és hát maga Abe Bellamy. A helyszín a ködös Anglia. Szóval minden adott, ami egy jó kis krimihez kell.
A könyv eleje kicsit nehézkesen indult számomra, de lehet ez csak annak tudható be, hogy több szálon fut a történet, elég sok szereplővel, akik az elején bemutatásra kerülnek. Én meg már nagyon vártam, hogy mikor bukkan fel az íjász és ki ő 🙂 de erre csak a könyv legvégén kaptam választ, így a regény olvasása alatt természetesen mindenki volt íjász 😀 aztán a következő fejezetben kiderült, hogy mégse, vagy mégis? 😀 És vajon a jó vagy rossz oldalon áll?
A könyv izgalmas volt, nagyon sok fordulattal, több szálon játszódott, de a végén természetesen minden összeért és egy nagyon kerek történetet kaptam.
Szerettem ezt a könyvet, mert teljesen bele tudtam képzelni magam, láttam a vidéki kastélyt, előttem voltak a szereplők, főleg a fő gonosz karaktere volt számomra érdekes. Mi késztethet egy embert arra, hogy ennyi gonoszságot kövessen el élete során? És vajon megúszhatja-e az egészet?
Sokaknál olvastam véleményként, hogy a könyv tele van krimi klisékkel és egy krimirajongónak semmi újat nem ad. Nos ebben lehet valami. Én is nagy kirmi rajongó vagyok, és imádom Agatha Christiet és sok más krimiírót, de mégis azt kell mondjam nekem tetszett.
5/4,5 adnék rá, mert a szerkesztése kicsit zavart. Rengeteg rövid fejezet van benne és engem sokszor zavart, hogy csak úgy vége lett az adott szálnak és már jött is a következő, de ezt leszámítva szuper kis könyv volt.
A könyv borítója nem a legszebb, de vannak már újabb kiadásúak is, ha valaki be szeretné szerezni.
Egy két érdekesség az íróról:
Edgar Wallace magánélete tele volt tragédiákkal, már születésétől fogva, persze másnak is, de érdemes olvasni egy kicsit az életéről is.
Rengeteg írt, 18 szípadi darabot, 957 novellát, és több mint 170 regényt. A Zöld íjász először 1923-ban jelent meg. Az író több mint 160 film készítésében vett részt. Talán a legérdekesebb az 1933-ban készült King Kong film, melynek forgatókönyv írására kérték fel. Sajnos halála előtt csak öt hétig dolgozott rajta, így nem készült el vele. The Best-et címet adta neki. Ezután új forgatókönyv készült a filmhez.
Kedvenc részt most nem jelöltem olvasás közben 🙂
-
Cicc, cicc?!
Amy az esti bulira készülödött, ahová barátaival terveztek menni. Ide-oda szaladgált, egyik pillanatban még a ruhásszekrényénél nézelődött, a következőben már hosszú vörös haját szárította a tükör előtt. Sikerült kiválasztania, az egyik legdögösebb ruháját a sok közül, egy fekete, mélyen felsliccelt mini ruhát. Kedvenc parfümjéből permetezett magára, melynek édes, vattacukor illata az egész szobát belengte. Imádta a vattacukrot, így mindig bőven fújt magára, ha ezt a parfümöt használta. Még időben elkészült a sminkjével, ezért az indulásig hátralévő néhány percre leült a gépe elé átfutni az aznapi híreket. Betörés, rablás, csődbe ment cég, újabb eltűnés. Ennyi elég is volt neki a rosszból.
Kilenc előtt tíz perccel lecsukta laptopját és elindult a közeli szórakozó helyre. Amint kilépett a lépcsőház ajtóján az arcába nyomult a nehéz, tejfehér köd. A levegő hűvös volt, összehúzta magán a kabátját és sietős léptekkel elindult a szokásos úton. Egy pár perces út vezetett a kikötőn át a pubig, ahova a találkozót megbeszélték. Egy-két ital után majd innen mennek tovább be a városba.
Amyt sokan óva intették, hogy éjszaka ne sétáljon a kikötőn keresztül, de ő szerette a tengert, és élvezettel hallgatta, ahogy a hullámok a vastag cölöpöknek csapódnak. Amióta megvette ezt a kis lakást a kikötő mellett, azóta minden nap elsétált ezen az úton a munkahelyéig vagy csak a közeli boltokba bevásárolni. A köd egyáltalán nem zavarta, rutinszerűen haladt az úton, mivel csukott szemmel is végig tudott volna menni rajta. Ismerte az összes kiálló kavicsot, göröngyöt, lyukat. Cipőjének kopogása visszhangzott a nedves kövön.
A dokkoknál az egyik padon egy férfi mozdulatlanul, némán üldögélt. A lány semmit nem vett belőle észre, amikor ráfordult a dokkok mellett elvezető útra. A férfi azonban rögtön felkapta a fejét a cipőkopogásra. Amyt átjárta egy fura érzés, mintha figyelnék. Amint közeledett a pad felé, feltűnt neki, hogy valaki ott ül a sötétben. Próbálta kivenni az alakot, de hiába erőltette a szemét.
Lépteit meggyorsította, de a pad mellett elhaladva, egy pillanatra így is meglátta a férfi arcára kiülő gonosz, kéjes mosolyt. Persze tudta, hogy vannak ilyen férfiak, de eddig még eggyel sem találkozott. Szinte látta szemei előtt, a korábban olvasott szalagcímeket: “Csinos lányt találtak holtan az erdő mellett”, “ Az erőszak okozta sérüléseibe halt bele a 23 éves egyetemista lány”. Biztosra vette, hogy az a mosoly a férfi részéről több volt, mint puszta kedvesség.
A padot elhagyva Amy már az út felénél járt, gyorsabban haladt, mint ahogy általában szokott. Most volt az első olyan alkalom, hogy a dokkok végén lévő, zajos, forgalmas utcát várta. A boltok, éttermek és pubok rengeteg embert vonzottak arra a környékre, ott már biztonságban lesz.
Gondolatait a köd mélyéből érkező macskanyávogás szakította meg. Egy pillanatra megállt, a hangtól a hátán is felállt a szőr.
– Még ez is! – motyogta magában. Mindig is utálta a macskákat. Az állatot nem látta, a sűrű köd mindent eltakart, még a közelben kikötött hajókat, a tengert is. Próbált a tenger megszokott hangjaira és a sós illatára koncentrálni, hogy megnyugtassa magát. Alig fél perccel később egy koromfekete, hatalmas macska bukkant elő az átláthatatlan, sűrű ködből. A lány megállt és nézte ezt az utált állatot. Már termete is ijesztőnek hatott, de teste körül megjelenő fehér, fátyolszerű anyag, ezen a ködös estén, csak még ijesztőbbé tette számára a macskát. Félelem járta át.
A józan ész azonban hamar felülírta Amy fejében az ijesztő gondolatokat, az este hideg, valószínűleg csak a macska meleg testének kipárolgását látja. Lassú léptekkel közeledett az állat felé, azonban az rá szegezte hatalmas zöld szemét. A félelem újra felerősödött benne.
– Sicc, menj innen! – kiáltott rá. Az állat azonban nem mozdult. Még csak a szeme se rebbent.
Amy megpróbálta nagy ívben kikerülni, de a lába nem engedelmeskedtek neki. Lefagyott.
A macska egyre merevebben nézett a lány szemébe, mintha ezzel tartaná fogva, kényszerítené arra, hogy maradjon mozdulatlan. A lányon pánik lett úrrá, de már nem tudott másfelé nézni, csak az állat szemébe. Lélegzete egyre szaggatottabb lett, kapkodta a levegőt, de még így sem jutott elég oxigénhez.
Egyszer csak egy hangot hallott meg a fejében.
– Ne ellenkezz! Ölnöd kell! Már megvan a következő. Kiválasztottam neked egy megfelelő kislányt. Meg kell tenned!
A lányban elindult egy rémes gondolat. Az elmúlt időszak egyre megszaporodó gyermek eltűnései a hírekben. Mind egy macskához lenne köthető? De hiszen az lehetetlen, ilyen nem létezik. Ez nem lehetséges.
– De igen, lehetséges, hiszen most saját magadon tapasztalhatod – hallatszott egy gonosz, erőteljes mély hang a lány fejében.
A lány szeme még jobban kitágult, mintha mondani akart volna valamit, de nem volt képes rá, csak erőlködött.
– Igen, hallom amiket gondolsz, de nem vagyok hülye, ha tudnál beszélni, azonnal ordibálni kezdenél. Ne ellenkezz, meg kell ölnöd. Készen állsz? Érzed már az ereidben a gyilkolni vágyást?
– Nem fogom megtenni, nem ölök meg senkit a kedvedért – hangzott a reakció a lány fejében. Ezután minden erejét összegyűjtötte és megmozdult, száját továbbra sem tudta mozgatni, de arcán a félelem mellett a düh is megjelent. A macska kíváncsi tekintettel mérte végig a lányt.
Amynek feltűnt, hogy a macska szemében valami megváltozott, de nem érettet.
– Azt kérdezed miért? – hangzott a lány fejében a macska vérfagyasztó hangja.
– Mert erősebb vagy, mint hittem. Az emberek többsége ilyenkor már fel szokta adni.
Csak pont ennyi kellett ahhoz, egy másodpercnyi elterelés, és a fogság meggyengült. Amy abban a pillanatban, ahogy megérezte, hogy újból képes mozogni, meglendítette a lábát és hatalmasat rúgott a macskába. A pokoli lény repült a víz felé, majd egy hatalmas csobbanással jelezte, hogy megérkezett oda.
– Segítsen! Kérem! – kiáltott a lány abba az irányba, ahol a férfit látta ülni. Bár sejtette mi vár rá a férfival, de esélyesebbnek látta onnan szabadulni, mint a macskától, amit nem is igazán tudott az elméje felfogni.
A férfi a sötétben kíváncsi szemmel figyelte az eseményeket. Mikor meghallotta a lány hangját, felállt és kilépett a fényre. A lány nem látott mást csak egy ragadozót, egy keselyűt, aki a prédára vár. .Amy ettől csak még jobban megijedt, már látta, ahogy a férfi előre mozdulna, de inkább visszalépett a sötétbe.
Amy visszafordult abba az irányba amerre a férfi is nézett és a macska ismét ott állt. Ránézett ördögien gonosz szemével és a lány összecsuklott, hason fekve terült el a földön. Arca oldalt fordult, és ebből a kicsavart testhelyzetből tekintett fel a macskára. Egyszerűen nem tudott másra nézni csak rá.
Arca eltorzult a fájdalomtól, minden porcikája görcsben állt. Az állat ismét a fejébe férközött és meghallotta a hangját.
– Nincs más választásod, hát nem érted. Hiába ellenkezel. Meg fogod ölni akit mondok.
– Soha – válaszolta a lány ellenkezve gondolatban.
Percek teltek el ebben az állapotban, a lány csak feküdt és szenvedett. Testét, lelkét, elméjét átjárta a fájdalom. Hogy honnan jött az érzés, ő maga se értette, csakhogy ez nem evilági.
Amy agyában egymást követték a gondolatok. Nem lenne képes embert ölni, egy gyereket, vagy mégis? Ez a fájdalom elviselhetetlen. Képes lenne azért ölni, hogy ő ne szenvedjen? Ekkor egy utolsó kétségbeesett próbálkozásként megpróbálta fejbe rúgni a lényt. Nagy meglepetésére sikerült neki, és az ismét a tengerbe esett. Amy felpattant, de már késő volt.
A macska ismét a lány előtt termett szájában egy plüssállattal. Szemét Amyre meresztette, és nem engedte el a lányt. Amy teste teljesen megmerevedett, tekintete üres lett. Arcán ördögi vigyor jelent meg. Ekkor a pokoli teremtés elméje elengedte a lányt. Amy lehajolt hozzá és gyöngéden felemelte. Megsimogatta fekete fejét és elvette tőle a plüssmacit. A macska elégedetten dorombolt, a csatát megnyerte. A lány vesztett. A fekete lény kiugrott a lány kezéből és elégedetten szemlélte, ahogy a város belseje felé indul elvégezni a feladatát.
Amy visszanézett a válla fölött a macskára, és ekkor megpillantotta a sötétből előbukkanó férfit. Rákacsintott a férfira. Alig tett meg pár lépést mikor a háta mögül meghallotta a férfi kellemes, gyengéd hangját.
– Cicc, Cicc?!