1. nap

-Hol vagyok? Ki vagyok? Miért tetted ezt velem?
-Nagyon egyedül érzem magam. Nem emlékszem semmire. Ki vagyok én?
-Miért nem válaszolsz már? Hallod! Válaszolj már! Miért tetted ezt velem? Mihez kezdjek most egyedül?
-Tényleg egyedül vagyok? Lehet nem vagyok egyedül. Nem lehetek egyedül. Egyedül félek.
-Hahóóó! Válaszoljon már valaki! Most! Azonnal!
-Légyszíves ha itt vagy válaszolj, mert nagyon félek. Nem akarok egyedül lenni! Segíts! Kérlek!

Hallgassatok mind a ketten! Nem vagytok egyedül! Nézzetek magatokba. Sosem vagytok egyedül. Soha! Figyeljetek oda egymásra és meg fogjátok hallani egymást. Csak figyeljetek! Mindig csak figyeljetek…

-Jó oké! Tessék Nagyokos! Hahó, ott vagy?
-Jajj végre hallok valamit! Igen itt vagyok. Szia!
-Te tudod, hol vagyunk?
-Nem, nem tudom sajnos.
-Te tudod miért tették ezt velünk?
-Nem, nem tudom.
-Tudsz te egyáltalán valamit?
-Együtt kideríthetnénk, hogy mi történt. Jajj úgy örülök, hogy nem vagyok egyedül. Nem kéne előbb bemutatkoznunk egymásnak? Csak, hogy megismerjük egymást?
-Nekem erre nincs időm, és különben is nem tudom ki vagyok. Én csak azt érzem, hogy ÉN vagyok.
-Milyen fura, én is ezt érzem. Nem tudom ki vagyok, csak ÉN vagyok.
-Az nem lehet én ÉN vagyok, akkor te nem lehetsz ÉN.
-De én is ÉN vagyok ezt érzem itt legbelül. Ne legyél rám mérges légyszíves, úgy örülök, hogy itt vagy velem.
-Akkor is én vagyok ÉN, te nem lehetsz ÉN. Menj el innen, hagyj magamra.
-Ne zavarj el, kérlek. Nagyon félek, lehetsz te ÉN, én majd leszek a kicsi ÉN. Így jó lesz?
-Nem, nem lesz jó! Mert én Én vagyok, belőlem csak egy van. Te nem lehetsz se kicsi, se nagy ÉN. Mert én vagyok ÉN. És most tényleg menj innen, egyedül akarok lenni. Rá kell jönnöm ki tette ezt velem és miért.