Próbálok emlékezni a hangodra. Bársonyos, lágy vagy keményebb, erős. Tudod melyik mesét hallanám szívesen? A varga és az ördög, vagy a három ördög és a …. nah ez az, már nem emlékszem, mint ahogy a Piros szemű görgetegre se, amit azóta is próbáltam ezer helyen megkeresni, mert tudom, hogy egy újságból olvastattam fel ezerszer. Biztosan nagyon untad. Pár sorra emlékszem, de nem mindre. Te biztosan emlékszel rá. 

Meséld el nekem kérlek.  

Próbálok emlékezni az illatodra. Tudom melyik volt a kedvenc parfümöd, évek óta megveszem időnként, de nagyon ritkán használom. Az elején segített, de ha ma megszagolom már nem olyan, vajon ez az emlék is ennyire megfakult volna már? Tudod, most már nem kell megkérjelek, hogy fúj rám egy kicsit. Már nagy vagyok, van sajátom, befújom magam és mégsem olyan, már nem érzem olyannak. 

Fújd rám kérlek. 

Próbálok emlékezni az érintésedre. Milyen volt mikor  magadhoz öleltél. Hogyan vigasztaltál, mikor szomorú voltam. Vajon megsimogattad a fejem elalvás előtt, adtál puszit? Bárcsak fel tudnám idézni milyen volt, de ne aggódj így is tudom, hogy megtörténtek. Tudom mennyire szerettél, és ha nem is tudnám az utolsó soraid emlékeztetnek erre. Csak tudod az idő sok emléket elvett. De igazad volt, nem maradtam magamra sose. És mégis…

Ölelj magadhoz kérlek. 

falakmögött

Várom a vihart, mit régen kettesben néztünk

A ház teraszán, egy régi széken ültünk.

A sötétben villám csapott mellénk

A boltozat mennydörgött felénk.

A természetet néztük, én kértem

Szerettem és veled nem féltem.

Várom a vihart, mert te jutsz róla eszembe

Az öledbe bújva, dolgos kezed a kezembe

Az éjszaka fénylik, reng az ég felettem

Rettegek. Ki van most mellettem?

Kinn állok, a természetet nézem

S közben emelkedik szívverésem. 

Várom a vihart, pedig már nem vagy velem 

A nehézségeket nélküled átvészelem.  

Nehéz az élet a jelenléted nélkül

de tudom, újra velem leszel végül. 

A ház ablakából a természetet nézem

Védve vagyok, mégis átjár a halálfélelem. 

Várom a vihart, hogy újra lecsapjon

De addig is tudd, hiányzol, nagyon.

Érzem, a vihar már a közelben

Én újra gyerek leszed öledben.

A ház teraszán ülünk, a természetet nézzük

És újra szeretni fogom veled félelmek nélkül.