Hraboczki Márton – Egy tál tetűtészta
Nemrégiben Hraboczki Márton megkeresett, hogy elolvasnám-e az Egy tál tetűtészta című könyvét. Örömmel mondtam igent, ugyanis legtöbbször ezek a felkérések mozgatnak ki a komfort zónámból.
Ez most sem történt másként. 🙂
Hogy milyen jellegű művek vannak a kötetben azt a fülszövegből meg is tudjuk.
Fülszöveg:
„Az Egy tál tetűtészta Hraboczki Márton 2023-ban megjelent első kötete. Egy ízig-vérig nonkonformista könyvről beszélhetünk, mind témáját, mind formáját tekintve (egészen bekezdésrendezési és nyelvtani szintig néha). Sokszor kísérleti és mindig szabad. A 288 oldalas mű nagyjából fele-fele arányban tartalmaz prózákat és lírákat. Az első felét alkotják a prózák, ahol a 83 oldalas elbeszéléstől a 2 oldalas novelláig változnak a terjedelmek. A verseknél is az egysorosoktól a 44 oldalas záróversig találhatóak vegyes témájú darabok. Az előszó és a köszönetnyilvánítás is felér egy-egy önálló alkotással.”
A Húú, fella egy kisregény hosszúságú elbeszélés rögtön a kötet elején.
Az elején kellett jó pár oldal amíg szoktam az író stílusát, de aztán elkezdtem élvezni, bár tény, nagyon kellett figyelnem. Úgy éreztem ha félre pillantok, kimaradok valamiből és máris elveszek a gondolat folyamban. Újdonság volt számomra, hogy ennyire részletesen engedett be a főszereplő fejébe és az ő gondolatain keresztül követhetjük végig egy napját.
A többi novella közül A fakanál cìmű volt ami nagyon tetszett, ennek mondandóját nagyon közel éreztem magamhoz.
„– Olyan volt ez az egész, mintha Isten lenne a szakács, te a fakanál, én pedig a zabkása. Isten összekeverte a belsőmet, megbontotta a nyugalmam, hogy utána egy még nyugodtabb állapotra juttasson el, és mindez a fakanál által ment végbe – mondtam.”
A kötet második felében hosszabb rövidebb versek találhatóak. Ezeket már jóval vegyesebben éltem meg. Volt, ami nagyon tetszett, de akadt olyan is amelyiket kevéssé értettem vagy tudtam élvezni. Persze ez nem von le cseppet sem az értékükből. A kulcs talán az, hogy el kell engedni kicsit a szabályokat.
Bevallom nekem egy-két versnél ez nem sikerült, és talán ezért is élveztem kevésbé, mint a novellákat. Aztán elérkeztem az Én tudom című vershez. Itt a szerző egy jól irányzott humoros “arcul csapással” rávilágított, hogy már megint skatulyázok. Azt éreztem belelát a fejembe. Mintha tudta volna, hogy itt fog elfogyni a türelmem, itt fogom azt érezni, hogy nekem ezek a fajta versek nem tetszenek, és rámutatott kerek perec miért nem.
„Fogd meg a jegyzetfüzeted és írd bele:
„ez a vers nem tetszett, de pofán is köpött,
mert annak ellenére, hogy nem tetszett,
sikeresen a számba rágta, hogy
begyöpösödötten állok a
tördelt külsejű, rövid szövegekhez”.”
Igaza volt. El tudtam ismerni, és iszonyat jót nevettem magamon és az egész helyzeten.
Összességében az Egy tál tetűtészta egy érdekes, humoros, elgondolkodtató mű. Aki bele tudja, akarja, meri engedni magát és rendelkezik öniróniával, az biztosan jól fog szórakozni.
Látnom kellett ezt a fajta nyitottságot, szabadságot és merészséget, amit a szerző ebben a kötetben megmutat. Az élvezeti értéke mellett számomra tanulságos is volt, hiszen oldódott bennem a görcsösség mind az írással, mind pedig az olvasással kapcsolatban.
Hálásan köszönöm Hraboczki Mártonnak a lehetőséget, hogy elolvashattam az Egy tál tetűtészta című kötetét és ezáltal beleláthattam a gondolataiba.
Kedvenc részek:
„És, ha most még nem vagyunk, hát még lehetünk,
innen még bárhová és bármeddig mehetünk,
ahová repít a motivációnk trójai falója
a magunk elől menekülés flow-ja. ”
(Bárkik! című versből)
„Már nem volt időm elmondani,
de még utánagondolom, hátha:
azt hiszem, nagyot tévedsz,
a Nap soha, de soha
nem hagyja cserben a Földet,
csak néha a Hold arcáról
mosolyog rá vissza,
és segíti az éjen át. ”
(Első gondolataim Holdfényként című versből)
„Az én világom nem ez.
A személyes kapcsolódás
kölcsönös megtisztelés!
Hozzádszólok – megtisztellek.
Hozzámszólsz – megtisztelsz. ”
(Értekezés az egoizmusomról című versből)