Jud Meyrin – Gyilkosság a krimifesztiválon
Felföldi rejtélyek 2.
Sziasztok!
Nagyon köszönöm Megyeri Juditnak, hogy már megjelenés előtt odaadta nekem Tristan és Lottie történetének folytatását. Imádtam, jobban mint az elsőt 🙂
A Lowdeni boszorkányhajsza a második kötettel együtt, új köntösben jelent meg immáron már a FairBooks Kiadó és Írói Műhely jóvoltából.
Fülszöveg:
A minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó visszatér egy újabb, még halálosabb nyomozásra.
Montrose békés, skót kisváros. Egészen addig, amíg Lottie Kelsey, a helyi újság újdonsült riportere hullára nem bukkan a tengerparton. A halott férfi egy irodalmi kritikus, aki előszeretettel írt gúnytól csöpögő véleményt a kezébe kerülő könyvekről. Sok a gyanúsított, és jó részük a városban tartózkodik az épp zajló krimifesztiválon, ráadásul a gyilkosság titokzatos módon kapcsolódik egy másik ügyhöz. Ahhoz, amin Tristan Hunter, a kiugrott zsaru hónapok óta dolgozik.
Egymásnak feszülő írók
Egy felbolydult város
Egy kilátástalan szerelem
Egy veszedelmes ellenfél
Lottie-nak és Tristannek túl kell lépnie a múlton, hogy élve megússzák az újabb közös nyomozást, és elkapják a gyilkost, akinek egyetlen célja van: a végső bosszú. De vajon zárulhat happy enddel a történetük?
Kiadó: FairBooks Kiadó és Írói Műhely
Borító: Coverist Studio – Bakosi Fanni, Faniszló Ádám
Szöveggondozás: Tira Nael, Végh Alexandra
Nálam: 5/5
Nálam eddig a Múlt bűnei vezetett Judit által írt könyvek között, bár minden történetben volt olyan, amit nagyon szerettem és mindnek megvolt a maga varázsa. Már a Lowdeni boszorkányhajszánál is éreztem, hogy ez a vonal sötétebb, borúsabb és komorabb mint a Rózsakői rejtélyek sorozat. A Gyilkosság a kirmifesztiválon pedig hozta, sőt szerintem felül is múlta az első részt ebből a szempontból.
Nehéz úgy írni egy krimiről, hogy közben ne áruljunk el nagy titkokat. De ha arról beszélek, ami a fülszövegben is van, nem lövök semmit 😉
Imádtam a könyvfesztivál ötletét, azt ahogy mindig másra terelődött a gyilkosság gyanúja. A kisvárosi légkört, a panzió hátteret, ahogy az írók közti feszültségeket és a különböző író típusok jelentek meg.
Lottie és Hunter közös jelenetei zseniálisak lettek, már jóval olajozottabban tudtak együtt dolgozni és nekem ez jobban bejött, mint az első részben a sok civakodás.
Nagyon sok szereplővel találkozhatunk a történetben és azért egész jól meg is ismerhetjük őket. Szóval ez a része is a történetnek jól sikerült, nem volt hiányérzetem egy karakterrel kapcsolatban sem, hogy ez minek volt benne, vagy erről még hallottam volna azért többet.
A terelés a történetben végig nagyon ment és megint nem sikerült eltalálnom ki a gyilkos a sztoriban 😀 a végére minden szálat elvartak és szuper regény lett belőle. Nagyon olvastatja magát, könnyű vele haladni csak sajnos ezek miatt gyorsan el is fogyott 😀 így bízom benne a Felföldi rejtélyek sorozat tovább fog folytatódni.
Remélem még sok hasonló stílusú regény fog Judit kezei közül kikerüllni, mert ez a vonal nekem nagyon tetszett.
Ui: több macskát a történetbe, imádtam Narancsot <3
Kedvenc részek:
„Charlotte, hogy tehetted ezt? – kérdezte Susan olyan magas hangon, hogy kis híján beleremegtek az ablaküvegek, Lottie pedig pontosan érzékelte, hogy a kérdésben benne van az anyja összes dühe, aggodalma és csalódása. Felsóhajtott. Amikor Susan nem a becenevén szólította, az sosem jelentett semmi jót.
– Nem direkt találtam meg azt a hullát.
– Nem, mi? Akkor magyarázd már el nekem, miért hullanak úgy körülötted az emberek, mint a legyek.”
„– Az olvasás a legkevésbé káros módja annak, hogy elrepítsen minket a valóságból – mormolta Lottie, és ösztönösen a könyvért nyúlt.”
„Ködös fejjel, zsibbadt tagokkal hajtott át Montrose-on. A város úgy burkolózott a hajnali szürkületbe, mint egy csalfa asszony a vékony köntösébe, miután elbúcsúzott éjszakai szeretőjétől. „
2 hozzászólás
Visszajelzés:
Visszajelzés: