A kis diócska a boltban már hetek óta figyelte az áruházi dolgozókat, akik nap mint nap újabb díszeket aggatak fel a bolt lámpária és polcaira, hogy feldíszítsék azt a vásárlók számára, meghozva ezzel az ünnepi hangulatot. Ősz óta bujkált a polcokon, mert bizony ő már a nagy diófán elhatározta, hogy ő karácsonyi bejgliben lesz töltelék. Nagyon szeretett volna karácsony estéjén egy család asztalán a melegben ünnepelni velük a Szentestét, örömöt csalni a gyerekek arcára. 

Minden reggel mikor az árut töltötték fel a bolt dolgozói, és kezeikkel össze vissza gurították őt és társait, mindig igyekezett alulra és hátra kerülni a ládában, hogy ne őt vegyék meg, mert attól félt, előbb kerülne az asztalra onnan pedig az emberek hasába, így nem látná a karácsonyt. Karácsonyi bejgli akart lenni a fa alatt és ezért nap mint nap mindent meg is tett.