Tormási Vyktória – Szerethetetlen

Sziasztok!

Azt se tudom, hol kezdjem, ez a könyv nagyon sokféle érzést váltott ki belőlem, hol jókat, hol kevésbé, egy igazi hullámvasút volt, amíg végig olvastam. 

A cím már rögtön megtetszett, így biztos voltam benne, hogy el szeretném olvasni, aztán egy játék során megnyertem az ebookot, aminek hihetetlen örültem. 

De mielőtt belecsapunk, olvassátok el a könyv fülszövegét:

Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?

Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?

Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?

A könyv egy váltott szemszögű könyv, Léna és Zé gondolatait ismerhetjük meg, láthatjuk az ő szemükön keresztül a történéseket. És most itt az elején szeretném leszögezni, hogy ezek az én gondolataim, én érzéseim, amiket a könyv olvasása közben éreztem. 

A hullámvasút rögtön az első oldalon indul, ahol Zé monológjába csöppenünk. Zé gondolatai rögtön egy számomra ismerős dolgot idéztek meg, méghozzá az egyik kedvenc filmem, A felhők felett három méterrel első képkockái jelentek meg előttem és ez a következő két fejezetben még inkább erősödött bennem. 

Tisztába vagyok vele, hogy ez nem a film, és sok mindenben eltér tőle, de mégis számomra a hasonlóságokból is sok volt. Nem csak bizonyos dolgokban, hanem Zé belső monológjai is a filmbéli H-t idézték meg nekem. 

Aztán jött Léna fejezete, aki egyből szimpatikus lett és meg is nyugodtam, hogy oké, ez nem a filmre fog hajazni ( off amúgy se nagyon bírtam Babe-t a filmben). 

A könyv első két harmadában ez a kettős érzés végig uralkodott rajtam, hogy hol beugrottak a filmből kockák, hol pedig meglepődtem azon, hogy uhh ez bizony nagyon jó rész így, ahogy van. Nem tudtam magamba hova tenni a dolgot, akármennyire is próbáltam elvonatkoztatni a dologtól, de mindig volt valami apróság ami visszaterelt a filmhez (az egyik kedvenc filmem és ha nem láttam 20-szor akkor egyszer sem, lehet innen ered a dolog)

Elérkeztem a könyv utolsó háromnegyed részéhez, ami szintén tetszett, de ott is felsejlettek bizonyos dolgok miatt egy másik ismert film kockái, de ezt most nem fogom leírni, mert nem szeretném lelőni a könyv végét senki számára. 

A belső monológokból sok volt, ami engem személy szerint egyáltalán nem zavart, mivel nagyon tetszett az írónő stílusa. Voltak ugyan benne olyan mondatok, amik sokak számára ismertek ( szándékosan nem közhelyeket írok, mert nem szeretem ezt így használni, mivel sokakban negatívként van ez a fogalom benne) és mégis utána olyan gondolat fűzéreket adott a szereplők “szájába” amik mélyen elgondolkodtattak. Azt hiszem ha szabad ilyet mondanom valahogy mesterien rakta össze ezt a kettőt a már jól ismert élettel kapcsolatos gondolatokat a sajátjaival és ezzel egy teljesen újat, jobbat alkotott. 

Rengeteg ilyen részt mentettem ki magamnak, mert nagyon tetszettek. 

Remélem sikerült jól leírnom mi okozta bennem ezt a hullámvasútat a könyv kapcsán. Ettől persze a könyv maga jó, jól van felépítve, jó a történet és mint ahogy mondtam, nekem nagyon tetszik az írónő stílusa. 

Biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni tőle, sőt alig várom a következő regényét, de ez most nálam 5/4 volt. 

A saját véleményemtől független én bátran ajánalnám mindenkinek, aki kicsit elveszett az életben. 

Kedvenc részek:

„Ahogy a régi kiégett papírcsikkek közé szuszakolok még egy reménykedve parázslót, de aztán az is elhamvad. Ez az élet. Ha beleveszel a tömegbe, semmivé foszlasz. De ha újragyújtod a tüzet, akár örökké éghetsz.”

“A halál nem döntés kérdése. Jön, amikor itt az ideje.” 

“Elfog az irigység. Ő szabad, ő mer kockáztatni. Nem úgy, mint én. Az elvárásaim börtönében kucorgok és várom a csodát, hogy valaki kiszabadítson onnan.”

Az írónő oldalát itt találjátok meg: https://www.facebook.com/TormasiVyktoria

A könyvet pedig itt tudják megvenni a kiadó webshopjában ezzel is támogatva mind az írót, mind pedig a kiadót: https://shop.newlinekiado.hu/Tormasi-Vyktoria-Szerethetetlen?fbclid=IwAR2IvDn7ssUAVUF15quFAJsnxcmqnxqS9OBA9pDVj8P4hzccfjquDZtgMNk